Összefoglaló 2020. augusztus 31., hétfő

"Jobban szeretek focizni, mint verekedni"

Hegedűs János nyáron érkezett Diósgyőrbe, és a Mezőkövesd ellen hibátlan játék mellett egy parádés gólpasszal vette ki a részét a győzelemből, az MTK ellen pedig nagyszerűen állt a védelem közepén. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.)

"Jobban szeretek focizni, mint verekedni"


- Hogy érzed, hogyan sikerült a bemutatkozás Diósgyőrben?
- Viszonylag jól, de bízom benne, hogy lesz még jobb is. A legfontosabb célt elértük, győzelemmel kezdtük hazai pályán a bajnokságot. Azonban bármennyire is fontos az első mérkőzés, az igazi kérdések a maradék 32 fordulóban dőlnek el. 

- 470 nap után játszottál ismét az élvonalban, lehet az első mérkőzéshez hasonlítani az érzést?
- Rajtam kívülálló okok miatt makkegészségesen kellett ennyi időt kihagyni, ezért nagy örömömben a lefújás után kissé elérzékenyültem. Egész tavasszal minden edzésen erre a pillanatra készültem, ráadásul az NB III.-as bajnokság félbeszakadt, így tétmérkőzést is régen játszottam.
Amikor az NB I.-ben debütáltam, akkor egész nap rettentően izgultam, szinte remegtem az idegességtől. Majd átestem a tűzkeresztségen, és egy csapásra elmúlt ez az érzés, később soha nem éreztem ugyanezt, egyáltalán nem vagyok izgulós típus. Elmondhatatlanul vártam az első diósgyőri meccset, ebben hasonlít az élvonalbeli bemutatkozásra, de félszáz mérkőzéssel a hátam mögött pontosan tudtam, mire számítsak. És az egészre csak rátett egy lapáttal, hogy győzött a csapat, és a találkozó végén együtt ünnepeltünk a szurkolóinkkal.


- A második mérkőzésen pedig az MTK következett.
- Nagyon küzdelmes mérkőzést láthatott a közönség, tulajdonképpen azt kaptuk, amire számítottunk. Pénteken nem a futball játszotta a főszerepet, hanem a párharcok, a lepattanó, lecsorgó labdák begyűjtése. Az ellenfél támadói szerintem többet szabálytalankodtak ellenünk, mint fordítva. A közvetlen védelemből Polgár Kristófnak nem magától indult el az orra vére, Hysen Memolla kénytelen volt cserét kérni, de Márkvárt Dávid sem tudott még egy félidőt sem végigjátszani. Stefan Dražić a pályán nem szokott reklamálni, de ha olyan típus lenne, hosszan tudna mesélni erről a mérkőzésről. A modern futball nem ebbe az irányba tart, mi továbbra is igyekszünk szabályosan játszani.

- Beszéljünk inkább a labdarúgásról!
- Értékes egy pontot szereztünk, mert az MTK jó csapat, és pénteken kifejezetten jól játszottak, de nem lehetünk maradéktalanul boldogok, mert győzhettünk volna. A védekezést jól megoldottuk, szinte az egyetlen megingásunkat büntette góllal az ellenfél, és a másik kapu előtt is több lehetőséget alakítottunk ki, még nagyobbakat is mint az MTK.  Erre lehet alapozni a továbbiakban. 

- Visszatérve az érkezésedre, ha fél évvel öregebben és fél évvel bölcsebben ma kellene dönteni, ismét aláírnád már januárban a diósgyőri szerződésed?
- Mindenképpen! A döntésemet megkönnyíti, hogy Felcsúton nagyon sok segítséget kaptam a második csapatot irányító Szélesi Zoltántól és Bárdosi Balázstól. Rajtuk kívül a keresztapám, Szabó József is rengeteget segített ízületi tornával és masszázzsal ebben a nehéz időszakban. Sokat tanultam az esetből, ha meccshiánnyal is, de lelkileg megerősödve érkeztem Diósgyőrbe.

- Miért a DVTK-t választottad, amikor a váltás mellett döntöttél?
- Három komoly ajánlat közül választottam, és azt elárulom, nem a legjobb anyagi feltételt nyújtót fogadtam el. Azt már korábban elhatároztam, hogy ha egyszer kitelik az időm Felcsúton, akkor olyan csapatot választok, ahol nagy közönség előtt tudok játszani. Még az Illés Akadémia növendékeként láttam az interneten azt a videót, amikor egy kislány rákezdett az “Amíg élek én…” kezdetű dalra, majd tízezer szurkoló vette át a dallamot, a mai napig kiráz a hideg, ha erre az élményre gondolok. Azóta csodálom ezt a szurkolótábort, és amúgy is minden bajnokság előtt azt kerestem a programban, mikor játszunk a DVTK vagy az FTC ellen, mert imádok sok néző előtt játszani. Ahogy telik az idő, napról napra visszaigazolódik, hogy jó döntést hoztam. 

- Már több mint egy hónapja Diósgyőrben edzel, milyenek a tapasztalatok?
- Nagyon könnyen beilleszkedtem, mert a csapattársak közül Polgár Kristóffal és Iszlai Bencével Szombathelyen, Márkvárt Dáviddal és Branislav Danilovićcsal Felcsúton játszottam korábban együtt, de a többieket is ismertem a pályáról. A stábból pedig Miskei Attila Budaörsön, Pacsi Bálint Szombathelyen volt edzőm. Talán emiatt is úgy fogadtak, mintha mindig is diósgyőri labdarúgó lettem volna. 

- Feczkó Tamás pedig ellenfélként ismerhetett jól, hiszen korábban többször találkoztatok.
- El is mesélte, hogy korábban, az egymás elleni mérkőzésen próbálkoztak a labda nagydarab védő háta mögé ívelgetésével, de amikor észrevették, hogy a posztomon az átlagosnál gyorsabb vagyok, akkor hamar feladták ezt a taktikát. 


- Nem azért nem pátyolgatnak, mert kész labdarúgóként igazolt a DVTK, aki a csapat egyik vezéregyénisége lehet? Érzed magadon a nyomást?
- Ha léteznek vezérek a mostani DVTK-n belül, akkor szeretnék én lenni az egyik, mert példát tudok mutatni a többieknek a mérkőzésen és az edzéseken nyújtott teljesítménnyel vagy az öltözőn belüli viselkedéssel. Valóban érzem a nyomást, de szeretek nyomás alatt játszani. 

- És a csapat mellett a városban is megtaláltad már a helyed?
- A párommal élek Miskolcon, sok tekintetben Szombathelyhez hasonlít. Ott sokáig kollégistaként éltem, majd fél évvel azt követően, hogy albérletbe költöztem, hívott a Puskás Akadémia, így felnőttként gyakorlatilag most élek először távolabb a törökbálinti szülői háztól. Jól érezzük magunkat, tetszik a környék, belátható távolságban van a stadion is, megtaláltuk az ideális lakást. Polgár Kristóf szinte a szomszédunk, hozzá hasonlóan mi is kertes házban vagy kertkapcsolatos lakásban gondolkodtunk a kiskutyánk miatt, illetve a szabadidőt lehetőség szerint a szabadban töltjük. Nagyon fontos a regeneráció, mert különleges izomzattal rendelkezem, de a maradék időben jó egy kicsit kimozdulni otthonról, megnézni a látnivalókat. Diósgyőr Vára és a környéke egészen lenyűgözött, ki tudja, hány fotót készítettem a barátnőmről, lassan nem okoz gondot, ha pályát kell módosítanom, de érte mindent megteszek. 

- Mit jelent a különleges izomzat?
- Sokan úgy gondolják, hogy túlsúlyos vagyok, ami részben igaz is, mert 10 kilóval több izom van rajtam az ideálisnál. Azonban nem a súlyokat emelgettem ész nélkül a konditeremben, hanem egyszerűen ilyen géneket örököltem. Az étrendemmel próbálom ellensúlyozni az adottságaimat, csak a mérkőzések után és a pihenőnapon fogyasztok húst, máskor maximum hal kerül az asztalra. A most Csákváron játszó Tányéros Ádám segített az étrend összeállításában, illetve Pacsi Bálint és a szakmai stáb is nagyon figyel az edzéseken a személyre szabott terhelésre. A szervezetem jól reagál a diétára, és persze hét közben kívánom a húst, de megtanultam, minden apróságra figyelni kell a hétvégi csúcsteljesítmény eléréséhez. 

- Ránézésre is belső védő vagy, a testfelépítésed ellenére mégsem a durva stílus jellemez, akinek a közelébe sem mernek menni a támadók.
- A stílusom alakulásában döntő szerepet játszik az előéletem. Egészen 17 éves koromig támadót játszottam, több korosztályos bajnokságban is gólkirályi címet nyertem. Évről évre kerültem hátrébb, előbb irányító lettem, majd Simon Attila (az Illés Akadémia edzője, a Simon-ikrek édesapja - a szerk.) hívott azzal magához, hogy középső védőként kiemelkedő teljesítményre lennék képes. Így is történt, két bajnoki után már érkezett is a meghívó az U18-as válogatottba, és azóta is a védelem közepén szerepelek. Én pontosan tudom, milyen, amikor beletapos a védő a támadó Achillesébe, derékon rúgja, vagy csak egyszerűen földbe döngöli. Akár kamatoztathatnám is ezt a tudást, de szerintem a sportszerű játékkal lehet előre lépni, egy tiszta szerelés a csapat szempontjából többet ér, mintha az ellenfél bokáját rugdosom. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, néhány helyzetben kötelező szabálytalankodni, de jobban szeretek focizni, mint verekedni. Ha a stáb az utóbbit várná el, akkor azt is megcsinálnám, de nagyon távol állna tőlem.

- A számok is alátámasztják a szavaidat, felnőtt pályafutásod alatt mindössze egyetlen piros lapot kaptál...
- … amit a fegyelmi bizottság ülésén a videofelvétel alapján vissza is vontak. Hozzáteszem, a belső védők közül az egyik legkevesebb sárga lapos figyelmeztetést kaptam a magyar mezőnyben, ami néhányak szerint nem jó, de én büszke vagyok rá. Szabálytalanul bárki tud szerelni, szabályosan sokkal nehezebb, ezért az én szememben az utóbbinak van nagyobb értéke.

- Ha csatárként kezdted, akkor egyáltalán nem meglepő a hatékony támadójátékod, eddig öt gólt szereztél az élvonalban.
- Mégsem a csatármúltat emelném ki, hanem azt, hogy három és fél évig futsaloztam, ott sajátítottam el az alapokat. A mai napig keresem a passz lehetőségét, és csak a végső esetben vágom ki a labdát. Az sem véletlen, hogy egy kispályás tornán, ahol 13 évesen a felnőtt mezőny legjobbja lettem akadt meg rajtam Cătălin Azoiței szeme, és próbajátékot ajánlott az Illés Akadémián. Ha egyszer abbahagyom a profi labdarúgást, kispályán biztosan folytatni fogom, mert nagyon szeretem ezt a típusú játékot. 

- Ehhez képest arról lettél ismert, hogy messzire és pontosan tudod rúgni a labdát. 
- Tudtam magamról, hogy 50-60 métert gond nélkül rúgok, de közismert csak az FTC-nek lőtt gólom után lett ez. Egyszer meg akartam próbálni ezt, és Vincze Ricsi (a Puskás Akadémiai akkori videoelemzője, aki jelenleg a DVTK U19-es csapatát irányítja - a szerk.) hívta fel a figyelmem arra, hogy Dibusz rendre kinn áll a kapujából. 

- Legutóbb a Paks elleni felkészülési meccsen is tesztelted távolról Hegedüs Lajos kapust, a Mezőkövesd elleni bajnokin pedig csak azon lehet vitatkozni, az indításod vagy Stefan Dražić labdakezelése a parádésabb mozdulat.
- Hegedüs Lajos nem csak a csapattársam volt Felcsúton, hanem egymás mellett öltöztünk, jól ismer, szerintem már akkor tudta, mi következik, amikor még neki sem futottam. Ezért sikerült védenie. 
Két hete, a gólpasszom előtt a Mezőkövesd nagyon feljött, hatalmas tér nyílt elöl, Stefan kiválóan indult meg a saját térfélről. Szerintem mindenki ezt a megoldást választotta volna, nem érzem olyan különlegesnek ezt a gólpasszt. Miskei Attila hívta fel rá a figyelmem, hogy sose elégedjek meg a jóval, mert az hamarosan természetessé válik. Nem vagyok ilyen típus, engem ösztönöz, hogy mindig jobb és jobb legyek. Azért sem szeretnék többet beszélni erről, mert az egész csapat kellett a győzelemhez, szívvel-lélekkel védekeztünk, amikor úgy alakult a mérkőzés. Az egyéni teljesítményem soha nem foglalkoztat, az a lényeg, hogy sorozatban nyerjük a mérkőzéseket. Ha úgy győzünk, hogy tíz labdát eladtam, akkor örülni, ha úgy veszítünk pontot, hogy mesterhármast szereztem, akkor szomorkodni fogok. 

- A DVTK ellen is betaláltál szabadrúgásból, de amióta ide igazoltál még felkészülési mérkőzésen sem álltál oda a letett labda mögé egészen az MTK elleni találkozó 90. percéig.
- Mert nálam sokkal jobb rúgótechnikájú játékosok találhatók a keretben, bízom azokban, akiknek napról napra látom a képességeit az edzéseken. Ha lehetőség adódik, és én is érzem, hogy bennem van a gól, akkor megpróbálom, de nem fogom mindenáron elküldeni a többieket a labda mögül. Az MTK ellen így is történt, a többiek is úgy érezték, nekik ez kicsit távoli, ezért vállaltam el. A mérkőzés végén már fáradtabban álltam a labda mögé, ezért nem sikerült jobban célozni. 

- Nem csak az feltűnő, hogy sok tetoválás látható a két karodon, hanem teljesen eltérő a kettő stílusa.
- A jobb karomon csupa számomra fontos eseményről, személyiségről emlékeztem meg, az NB I.-es debütálásom dátuma, a szüleim aláírása, Puskás Ferenc portréja, és hasonlók. A balra a kedvenc mesefiguráim kerültek, méghozzá színesben. A bal combomon egy apukámmal közös tetoválás is látható, 2018. április 14-én ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben szereztünk mindketten gólt én a PAFC - Honvéd mérkőzésen, ő pedig a Törökbálint színeiben.

- Akkor volt honnan örökölni a labdarúgás szeretetét?
- Nagyapám is focizott, és az 52 éves édesapám még mindig játszik nagypályán. Imre nagybátyámmal mindhárman igazi legendák Törökbálinton, nekem is ők a példaképeim. Apukám a Budaörssel NB III.-as bajnokságot nyert, majd hazaigazolt, azóta is ott szerepel. Egy tipikus univerzális játékos, aki alapvetően belső és jobb oldali védő, de ott játszik magas színvonalon, ahová az edző éppen állítja. És ezt ki is használták, szerintem pályafutása során minden poszton megfordult, talán még a kapuban is állt.
Rendkívül sokat számít édesapám véleménye, aki inkább a hibákra szokta felhívni a figyelmem, nem pedig agyondicsér egy egyenes lövést követően. Mindkettőnk mérkőzéseit ki szoktuk tárgyalni, szóba kerülnek az edzésen történt események is, de a hangsúlyt inkább a családra helyezzük.
Úgy tervezzük, hogy amikor nem ütköznek a mérkőzések, akkor jönnek Diósgyőrbe, és az is nagy könnyebbség a mi szempontunkból, hogy az ellenfelek fele budapesti vagy környékbeli. 

- A Haladásban 35-ös mezben mutatkoztál be az élvonalban, de gyorsan váltottál, és azóta is 68-asban játszol, ami nem túl gyakori választás. Mi ennek az oka?
- Elsőre olyan gyorsan történt minden, hogy egyáltalán nem volt választásom. Az U21-es csapattal utaztam idegenbeli mérkőzésre, amikor félúton jött a telefon, hogy szálljak le, és irány vissza Szombathelyre, mert az első csapatban kezdek az NB I.-ben. Úgy örültem, hogy egyáltalán nem érdekelt, hányas számmal játszom. Nyáron azonban egy egyedi számot kerestem, mert például apukám 6-os meze jellemzően foglalt mindenhol. Végül azért esett a 68-asra a választásom, mert apukám és anyukám is 1968-ban született, ezzel is szeretném kifejezni a tiszteletem irántuk. Számomra nagyon sokat jelent a család, így azt érzem, mintha minden mérkőzésen velem lennének.